Irisz koszorú

„Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.”
( Babits Mihály: Ballada Irisz fátyoláról)

Ihletője Iris a latin-görög istennő, a változatosság, sokszínűség istennője.
A koszorú pedig a harmónia végtelenség, folyamatosság jelképe.
A modern filozófiát és az antikvitást egyszerre jeleníti meg Babits.