Csendélet

Az ókori világ virágábrázolásának lényege, a díszítő hatásokon kívül, a vallási jelképek megjelenítése. Szertartásokon a növényeket gyógyításra és bódításra is felhasználták. Ősidők óta a vázában megjelenő virág nem más, mint az áldozati kehely és a belőle megújuló élet.  A későbbi csendéletek továbbviszik a hagyományt: attribútumokat, szimbólumokat ábrázolnak, de a modern néző már nem mindig tudja, mit jelentenek. Az ilyen fennmaradt legelső művek Michelangelo és Caravaggio nevéhez fűződnek. A festményeken a látvány megörökítésén kívül allegorikus magyarázata van. Utalás a bűnbeesésre, feltámadásra, elmúlásra.

A csendélet francia elnevezése látszólag fordítottja a magyarnak: nature morte.  A természet halála, vagy természetes halál? A csend a létben lévő csak mozdulatlannak tűnő semmi, valójában folyamatos mozgás, az életet adó erő.  A modern tudomány kutatja, részleteire szedi életünk alapjait, ahogy én is teszem ezt, virágképeimmel. Számomra a művészet: a magától értetődő dolgok boncolása és a valóság szemünk előtt lévő, mégis rejtett dolgainak megmutatása. Vedd észre, te is a természet része vagy. Nem állsz felette, még kívülálló sem lehetsz. Benne élsz!